A Zomborban akkor tevékeny mintegy 250, főként bunyevác származású építőmunkás megalakította A KŐMŰVESEK ÉS ÁCSOK ELSŐ SZAKSZERVEZETI TAGOZATÁT. A szakmai szerveződésnek ez időre nagy hagyománya volt a városban, 1878-ban létrejött az Első Magyar Ipartestület, majd megszületett a Szerb Iparszövetkezet, e kettő pedig egy évtized múltán Általános Iparegyesületben társult, amelynek 601 mester, 881 mesterlegény és 650 inas volt a tagja. De térjünk vissza a történet elejére: a város építőmunkásait Blaško Marković kőművesmunkás, a 20. század kezdetének kiemelkedő munkásmozgalmi szervezője fogta egybe a szakszervezet útján. Neve emellett azért is kitörölhetetlen Zombor emlékkönyvéből, mert ő a szerzője a város nem hivatalos himnuszának, az U tom Somboru című dalnak.
14.06.1941.
Folyamatosan szakadt az eső ezen a napon, amikor megkezdődött Rastina és Aleksa Šantić lakosainak a magyar fasiszta gyűjtőtáborokba való elhurcolása. Délután három óra tájban mintegy 800 rasztinai lakost vagoníroztak be marhavagonokba a gákovai vasútállomáson, ahová gyalogosan vagy szekéren érkeztek, mintegy hatvan csendőr kíséretében és a helybeliek gúnyos bekiabálásai mellett: „Aha, jobb a háború mint a megegyezés …. A líkai apátokat!” Házaikat, bútoraikat, munkaeszközeiket és jószágukat a betelepülő bukovinai csángóknak hagyták, a deportáltak csupán kézipoggyászt vihettek magukkal. Rastinájukból Hadikfalva lett. Hasonlóan zajlott minden Aleksa Šantićon is, azzal, hogy ott hajnali öt órakor kezdődött a deportálás, a helybelieket a Mišićevóról és Ratáról kitelepítettekkel együtt zárták marhavagonba. A magyarországi Sárvárról 53 rastinai és 91 šantići lakos nem tért haza.
A Zomborban akkor tevékeny mintegy 250, főként bunyevác származású építőmunkás megalakította A KŐMŰVESEK ÉS ÁCSOK ELSŐ SZAKSZERVEZETI TAGOZATÁT. A szakmai szerveződésnek ez időre nagy hagyománya volt a városban, 1878-ban létrejött az Első Magyar Ipartestület, majd megszületett a Szerb Iparszövetkezet, e kettő pedig egy évtized múltán Általános Iparegyesületben társult, amelynek 601 mester, 881 mesterlegény és 650 inas volt a tagja. De térjünk vissza a történet elejére: a város építőmunkásait Blaško Marković kőművesmunkás, a 20. század kezdetének kiemelkedő munkásmozgalmi szervezője fogta egybe a szakszervezet útján. Neve emellett azért is kitörölhetetlen Zombor emlékkönyvéből, mert ő a szerzője a város nem hivatalos himnuszának, az U tom Somboru című dalnak.